12. Életveszélyben a szerelemért

Sziasztok!

Egy újabb résszel jelentkezem, ami elég rövidre sikeredett, de lényeges!

Jó olvasást!

Puszi :*

- Gyerekesek vagytok! – ezzel a mondattal April sarkon fordult és futva menekült ki a stadionból.

London mindig is forgalmas nagyváros volt és az is lesz, míg világ a világ. A River Street-en egy fekete sport kocsi száguldozott. A zene, olyan hangosan szólt, hogy a felhúzott ablakon keresztül is tisztán lehetett hallani a szövegét: ,,A valóság tönkretette az életemet. Úgy érzem magam, mintha folyamatosan játszanék…”

A lány menekülés céljából az út másik túloldalára akart átjutni… Nem volt szerencséje… A szél az arcába fújta a haját, így semmit sem látott, csak egy kocsi dudálására figyelt fel, ami miatt megtorpant, majd még hallotta, ahogy hangos csikorgással az autó megáll… Ezután minden elsötétül körülötte...

Niall és Nathan egyből a lány után eredtek. Kifutottak utána az utcára... Minden egyes pillanatot a saját szemükkel láttak.

- April!!! – kiáltott fel Nathan, miközben látta, hogy a fekete AUDI éppen a kedvese felé hajt.

Az autónak sikerült megállnia, de mégis nagy volt az ütközet. April a szélvédőnek csapódott, mi által felrepedt a bőr a fején és elkezdett belőle ömleni a vér.

A két fiú a lányhoz sietett. Megtorpantak… Azt sem tudták, hogy hol áll a fejük. Nagyon meg voltak ijedve, mert egyikük se akarta, hogy valami baj legyen. A sofőr idővel kiszállt az autóból és magyarázkodásba kezdett. Senkit se érdekelt, hogy mit mondd, de legalább neki volt annyi esze, hogy mentőt hívott. A telefonálás ideje alatt, Niall levette a pulcsiját és a lány fejéhez nyomta az anyagot, hogy elállítsa a vérzést. Még ez előtt kitapintották a pulzusát, amit rendben találtak, így fellélegeztek, hogy nem halt meg.

A piros, nagy mentő autó hangos szirénázással érkezett meg pillanatokon belül. Az orvos kiszállt, hogy feltérképezze a helyzetet, majd a mentősök a kocsi hátuljából hordágyat vettek ki, mire ráfektették a lányt, majd visszahelyezték az autóba. A fiúk megkérték az orvost, hogy hadd mehessenek ők is velük, de az ellentmondással nem szálltak vitába. A járműben mindenki elhelyezkedett és már úton voltak a kórház fele. Az orvos megvizsgálta a sebesültet, majd infúziót kötött be az illetőnek. April abban a pillanatban a halálhoz vezető úton sétálgatott…

…

Nathan és Niall félre téve a veszekedésüket, taxit hívtak és ők is a kórház felé vették az irányt… Beérve a hatalmas épületbe a fertőtlenítő szag megcsapta az orrukat, amitől elkapta őket a hányinger. Nem foglalkoztak a rosszulléttel és a recepció felé vették az irányt.

- Az előbb behoztak ide egy sebesült lányt, April Sandford-ot, hol találjuk meg? – kérdezte remegő hangon Nathan.

- Most van a vizsgálóban. Kérem, nyugodjanak meg és foglaljanak helyet.

Megnyugodni? Ilyen helyzetben, amikor egy olyan lány van életveszélyben, aprócska figyelmetlenség miatt, aki még egy lénynek se tudna ártani, mert nem szeretné, hogy a túlvilágon kössön ki?!

Nathan leült a székre, arcát a kezébe temette és lábával dobolni kezdett. Nem csak a lábát nem tudta leállítani, hanem a szívét sem. Félelem és aggodalom járt át az egész testét. Nem akarta elveszíteni azt a lányt, akit csak most kapott vissza és nagyon-nagyon szereti. Sőt! Szerelmes belé…

- Niall! – ránézett a fel-le sétáló szőke fiúra. – Mondd, hogy nem lesz semmi baja!

- Fogalmam sincs!

Nathan szemébe a könnyek kezdtek gyűlni, de erőt vett magának, amikor az orvos kijött a vizsgáló teremből.

- Doktor úr! – szólította meg Niall. – Hogy van April?

- Sajnálom uraim, de April…

11. Veszedelmes viszonyok

Az élet nem más, mint döntések sorozata. És nem mindig döntünk jól.

Írói szemszög:

Végre ez a nap is eljött, a koncert ideje. April már reggel korán felkelt, mert nem bírt magával és az izgatottságával. Amilyen gyorsan csak tudta bevetette az ágyát és birtokba vette a fürdőt. Mivel a fellépések már délelőtt elkezdődnek, ezért készülődnie kellett. Felvette a kiválasztott ruháját –amit már napokkal ezelőtt összeállított- és kicsinosította magát. Nem akart úgy kinézni, mint egy sarkon álló hölgy, ezért alapozót, és egy kis szájfényt kent magára. Tudta, hogy a stadionnál nagy lesz a tömege és nem fog tudni parkolót találni, ezért kényszerből hívott magának egy taxit, hogy minél előbb odaérjen és ne kelljen sokat várakozni. Mielőtt kiszállt volna a taxiból, a táskájából előkereste a nyakba akasztható VIP belépő jegyet. A hatalmas épület előtt a rajongók hemzsegtek. Nem volt türelme kivárni, hogy bejusson a főbejáraton, ezért megkerülte a stadiont és bement a hátsó ajtón. Alig nyitotta ki az ajtót, de már egy biztonsági őr meg is állította, hogy mit keres ott, amikor tilos a belépés. April megmutatta neki a jegyet, az őr bocsánatot kért és az újára engedte. A színfalak mögött találkozott pár hírességgel, akik megálltak vele pár mondat erejéig. Nem akart bunkó lenne, ezért kedvesen beszélgetett, amikor tudta, hogy minél előbb meg kell találnia Niall-t. April éppen Ed Sheeran-nel beszélgetett, amikor megszólalt egy ismerős dallam, az I Found You című dal. Tudta, hogy ez a Wanted zenéje, így megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy egy ideig nem fog találkozni Nathan-nel. Ed után még pár emberrel beszélgetett, ami elég sok időt vett igénybe. Egy idő után meglátta Zayn-t, tudta, hogy ha ő itt lézeng, akkor a többiek se lehetnek messze. Elnézést kért az aktuális beszélgető partnerétől és oda siette a kissé barna bőrű sráchoz. Megkérdezte tőle, hogy hol találja Niall-t, mire Zayn csak annyit mondott, hogy a színpad mellett álldogál. A lány céltudatosan és határozott léptekkel, mert a színpad felé. Nem telt sok időbe, mire kiszúrta Niall-t.

- Niall! – kiáltotta el magát April.

A srác ijedten hátra fordult. Már csak annyira eszmélt fel, hogy egy lány szorosan öleli magához. Azt hitte, hogy egy eltévedt rajongó, de mikor megérezte kellemes illatát, egyből tudta, hogy ő nem rajongó, hanem csak April.

- Annyira örülök, hogy látlak. – szólalt meg a fiú, mire elhúzódott a lánytól, hogy belepillantson igéző barna szemeibe.

- Oh Niall, el sem tudod hinni, hogy mennyire vártam ezt a napot. – örvendezett a lány. – És nagyon-nagyon köszönöm a rózsákat. Olyan szépek voltak. Na, meg persze a névtelen kis üzenetek, olyan aranyos ez tőled! A csokikról meg nem is beszélve! – ölelt meg újra jó szorosan a fiút.

- April! – tolta el magától a lányt. – Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz! A napokba szinte arra se volt időm, hogy levegőt vegyek, annyi dolgom volt, nem hogy virágot meg csokit küldeni neked. Sajnálom!

A lány megdöbbentve hallgatta Niall vallomást. Fogalma se volt, hogy hányad áll a lábán. Minden olyan zavaros volt. A rózsaszín köd elúszott, amit felváltott egy tátongó fekete lyuk.

Nathan arra ért le a színpadról, hogy April ujjongva Niall nyakába ugrik és ábrándozik a virágokról, a csokikról és a névtelen üzenetekről. – Gondolhattam volna, hogy félre érti. – dühöngött magában. Lassú léptekkel közelített a lány felé.

- De akkor kiküldte, ha nem te? – Nathan erre a mondatra ért oda. Pont jó volt az időzítés.

- Én! – mondta határozottan, mire Niall és April hirtelen megfordultak és szembenéztek vele.

- Te? – kérdezték egyszerre.

Nem csak, hogy a lány lepődött meg, de a szőke hajú srácon is lehetett látni, hogy fortyog a dühében és mindjárt elkezd káromkodni.

April-ben sok minden lejátszódott abban a pillanatban. Rádöbbent, hogy az a ’N’ betű Nathan-t jelentett, nem pedig Niall-t. Nathan már korábban is csinált ilyen gesztusokat, hogy névtelen egy-egy kis szép gondolattal küldött ajándékokat a neki. Akkor szeretett bele igazán. Tudta, hogy ezt csak is azért csinálja, mert örömet akar neki szerezni és boldognak akarja látni. Akkor és most is nagyon jól estek a virág csokrok.

- Mi az? Küldözgeted April-nek a virágokat meg a csokikat? – Niall hangja visszazökkentette vissza a valóságba.

- Azt csinálok amit akarok. – mondta félvállról Nathan. – Meg különben is, ha jól tudom ő nem a barátnőd, akkor meg mért ne küldözgethetnék neki ajándékokat?

- April te együtt vagy Nathan-nel? – szegezte a szőke a kérdést a lányhoz.

- Nem…vagyis nem tudom. – fogta meg a fejét. – Most miden olyan zavaros.

- Akkor dönts, hogy ne legyen többé ilyen kínos pillanat. Vagy én vagy ő? – kérdezte Niall.

Dönteni? Pont most, amikor még nem is dolgozta fel az elmúlt öt percben történteket? Tudta, hogy muszáj neki valamit mondani ezért elkezdett gondolkodni. Az agyában pro és conta érveket szövögetett. Niall rendes és aranyos srác, de az elmúlt időben nagyon elhanyagolta őt. Ha már most az elején ezt csinálja, akkor mi lesz később? Ezzel ellenben Nathan egyszer már megbántotta és nem élné túl még egyszer, de viszont ő törődött vele az elmúlt időben és éppen ezért kavarognak kettős érzelmek a szívében. Tudta, hogy elővigyázatosnak kell lennie, mert nem akar újra csalódni, de ez mellett megint átakarta élni, azt az érzést, amikor egy fiú igazán törődik vele.

Itt és most a döntés ideje. April nagyon megijedt, amikor a két fiú tekintetét érezte magán. Nem tudta, hogy mit csináljon… Hirtelen beugrott neki, hogy mit is mondjon:

- Gyerekesek vagytok! – ezzel a mondattal April sarkon fordult és futva menekült ki a stadionból.

Oklevél #2

Happy Easter!

Happy Birthday Nathan Sykes

10. Az izgalmak napja

Sziasztok!:)

Megint hétvége, úgyhogy egy újabb rész.

Kicsit szomorú vagyok, mert nem igazán jönnek a komik a részekhez.

Kérlek szépen titeket, ha tetszik a történet, akkor jelezzetek vissza, mert, ha nem nem tetszik, akkor semmi értelme, hogy tovább folytassam a történetet.

Jó olvasást!

Niall Horan & Nathan Sykes

Számoltam... Öt teljes napon keresztül kaptam a névtelen ajándékokat. A rózsa mellé csokoládék is társultak egy-egy kis cetlivel. Az üzeneteket olvasva összeállt egy kép a fejemben, így rájöttem, hogy ki is ez a titkos hódoló. Egyértelmű, hogy Niall. Tudja, hogy milyen csokikat szeretek és azt is tudja, hogy a vörös rózsa a kedvencem. Na, meg persze ott vannak az üzenetek:

,,Sajnálom!”  --- > Sajnálja, hogy nem hívott és nem is írt.

,,Hiányzol!” ---> Hiányzok neki, mert turnézni ment és nem tudunk találkozni.

,,Találkozunk a Jingle Bell Ball koncerten.” ---> Ezen a koncerten minden énekes fellép egy-egy nap és mivel koncertekről és munkáról is van szó, így én mindenképpen ott leszek VIP belépővel.

Alig várom már! Úgy szeretnék már ott lenni… Niall nyakába ugranék, puszikkal és véget nem érő köszönettel halmoznám el… Sajnos addig még van több mint 48 óra, vagyis két nap. Annyira izgatott vagyok attól, hogy láthatom Niall-t, hogy már ki is választottam a megfelelő ruhát. Mivel nem bál lesz, így nem öltözik ki túlságosan. Kissé sötét, apró virágmintás, térd feletti, deréknál fűzősszoknyára, ujjatlan halvány rózsaszín, rövid, nagy szívecske mintán lévőszövegű blúzra, világoskék farmer kabátra és fekete, oldalt fűzős magas sarkú csizmára esett a választásom néhány kiegészítővel. A szememet halvány rózsaszínre festem, hogy összhangban legyen a pólóval. Szintén halványrózsaszín virágdíszt helyezek a kivasalt hajamba.

…

Nagy-nagy lassúsággal és izgalmakkal eljött a koncert napja. Olyan izgatott voltam, hogy előző éjjel alig tudtam aludni, mikor végre álom jött a szemre, megszólalt a telefonon: jelezve, hogy hét óra, ideje felkelni. Mint akit ágyúból lőttek ki, úgy keltem ki az ágyból. Elvégeztem a fürdőszobai teendőmet, majd lementem a konyhába szorgoskodni. Reggeli készítés közben rádiót hallgattam. Éppen most ment a One Direction új száma, a Mindnight Memories. Dúdolgatni kezdtem a dalt, miközben tejet öntöttem a müzlimre. Egy kis idő múlva a dal véget ért és megszólalt a csengő. Ugrálva mentem a bejárati ajtóhoz miközben ezt mondogattam: Imádom az ajtókat. Zsanéron függő kis ajándékok. Nem olyan nagy meglepetésre a postás állt előttem, de amit a kezében tartott, azon elcsodálkoztam egy darabig. Egy újabb vörös rózsa csokor, egy tökéletes sráctól – gondoltam magamban. Átvettem a virágot, megköszöntem a postásnak, majd az ajtó betevés után a nappaliban leültem a kanapéra a csokorral az ölembe. Egy újabb kis cetli díszelgett a rózsák közt. ,,Alig várom, hogy ma este meglássam a csodát, amit te jelentesz nekem! ~ N.” Oh, ez olyan édes. Várjunk csak!? Eddig sose írta oda a nevét, most pedig ott van egy ’N’ betű. Most már tuti, hogy Niall az. 

Nathan szemszöge:

April-lel töltött nap egyszerűen csodálatos volt! Semmit sem változott az évek alatt. Most is ugyan olyan kedves, aranyos és olyan ártatlan. Csak egy dologban változott meg! Felhúzott maga köré egy falat, és nem hagyja, hogy valaki is a fal közelébe merészkedjen.

Hallottam ezt-azt, hogy most Niall-lel bonyolódnak a szálak, de nem érdekel. Szeretem és leakarom dönteni azt a bizonyos falat, egy kiskulccsal kinyitni a szíve zárját, majd befészkelni magamat oda és jó messzire eldobni a kulcsot.

Mikor megtudtam, hogy ő is ott lesz, azon a bizonyos Jingle Bell Ball koncerten, ahová a bandát, a The Wanted-ot meghívták egyből beugrott egy remek ötlet. A kapcsolataim árán megszereztem a munkahelyének a címét és névtelenül rózsákat és csokikat küldözgettem neki. Egyedül a koncert napján írtam oda egy ’N’ betűt, mint Nathan. Talán nem érti félre és nem gondol másra.

Egy gyenge pillanatomban visszaemlékeztem egy estére, mikor April rosszul lett.

Azzal volt elfoglalva, hogy ne essen hasra. A talaj lüktetve hullámzott a lába alatt.

-Nathan! – mondta és rám rogyott.

Olyan gyakorlott mozdulattal kaptam el, mintha rendszeresen ájultak volna lányok a karjaimban. Felkaptam April-t, és megnyugtattam, hogy nem lesz semmi baj. Annyira sajnáltam őt. A karjaimban hátra hajtotta a fejét és felnézett rám, de csak a csillagokat látta, amint komótosan járták az útjukat odafent a sötét égbolton. Aztán minden eltűnt körülötte.  

Trailer II.

Sziasztok!:)

Unatkoztam, ezért csináltam a blognak egy második trailert, amiben megnézhetitek, hogy hogyan fog folytatódni a történet!

Remélem tetszik!:) 

Puszi:*

09. Szemtelen szívtipró

Sziasztok! 

Meghoztam már a kilencedik részt is! 

A héten megkaptam a blog negyedik díját, aminek nagyon nagyon örültem.

Kommentek nem igazán jöttek a részekhez, ezért szeretnék kérni legalább két hozzászólást és úgy hozom a következő részt!

Jó olvasást!

Puszi! :*

[zene]

,,Egy rossz nap után jön egy jó nap!” – szokták mondogatni. Körülbelül egy hétbe tellett, hogy újra minden visszaálljon a kerékforgásba. A főnököm szinte minden nap elmondja, hogy mennyire meg van elégedve a munkámmal, ami nagyon jó érzéssel tölt el.  

Az egyik napom ugyan úgy kezdődött, mint a többi. Reggel hétkor keltem ki a puha, meleg takaróm alól és az utam a fürdőszobába vezetett. Lezuhanyoztam, megcsináltam a hajamat, a sminkemet és felöltöztem. A kedvenc kis fekete, szegecsekkel teli táskámba belepakoltam a legfontosabb dolgaimat: telefon, pénz, igazolványok, laptop és már útra kész voltam… Munka előtt beugrottam egy kávézóba, ahol megrendeltem a szokásos reggeli tejeskávémat egy szelet süti keretében. Nem szokásom, de most elővettem a bokszban ülve a laptopomat, hogy megnézzem a napi híreket. Egy érdekes cikk közepén tartottam, aminek a címe: A kapcsolat szabályai. Pont nekem való téma – gondoltam magamban. Éppen azt a részt olvastam, hogy mit csináljon, vagy mit ne csináljon egy lány a kapcsolat során, amikor éppen egy mély férfihang szólongatott egy kicsi akcentussal megfűszerezve. Felnéztem a laptopomból és egy férfi testet láttam magam előtt. Feljebb kellett vezetnem a tekintetemet, hogy szembe tudja nézni az illetővel. És ott állt előttem ő. Fehér pólóban volt és feketével volt az ráírva, hogy Crazy Mofos. Felette egy fekete bőrdzsekit viselt, ami pont összhangban volt, a sötétkék, majdnem fekete csőgatyájával és fekete-fehér hosszú szárú supra márkájú cipőjével. Kék szemei fiatalságot és ártatlanságot mutattak. A haján lehetett látni, hogy a szőke festék már lenövőben van és elővillantak az eredeti barna hajtincsek. Ő Niall, aki nem hívott, nem írt és már vagy másfele, hogy nem láttam és nem is hallottam felőle semmit se.

- Szia! – köszöntött, mire visszatértem a levegőből a földre.

- Szia! – felálltam, mert nem akartam bunkó lenni, miután gyengéden magához vont és megölelt.

Udvariasságból mondtam neki, hogy üljön le, mert amúgy is beszélgetni akart velem. Vajon miről?

- Szóval… Csak azt akartam mondani, hogy tudd nem azért nem írtam, se hívtalak, mert valami problémám van veled, csak a napokban túlságosan is elfoglalt voltam… Ne haragudj! - mondta végig a szemembe, majd lenézett a poharára.

Nem tudtam abban a pillanatban, hogy mit mondjak, vagy éppen mit csináljak. Nem haragudtam rá, csak kicsit fura volt, hogy megcsókol, utána meg mintha nem is ismernénk egymást… Na álljunk csak meg! Ezek szerint nem is Nathan miatt volt ez az egész?! Akkor Niall nem is tud a kiruccanásunkról! Hál’ istennek!

- Niall én nem haragszok rád, és nem is… - hirtelen az órámra pillantottam, ami hét óra ötvenöt percet mutatott. – Atyaég! – szólalt meg. – Bocs, de most mennem kell, elkések! – összekapkodtam a cuccaimat és futva hagytam a helyiséget.

Nem akartam úgy ott hagyni pont egy téma kellős közepén, de a munka most fontosabb, mint bármelyik pasi is.

A munkahelyre beérve majdnem kiköptem a tüdőmet, olyan gyorsan futottam, hogy el ne késsek. Mély lélegzetek vettem, miközben az információs pulthoz sétáltam lejelentkezni, hogy megjöttem. Aláírtam egy szokványos papírt, mire a nevemet és az adott idő kellett beírni, hogy mikor értem be. Visszaadtam a kikapott lapot az idős recepciós hölgynek és menni is akartam az irodámba, hogy munkába kezdhessek, de megállított.

- Várjon kisasszony! – hívott oda magához. – Ezt csak is azért mondom el, hogy ne érje nagy meglepetés. – kezdett el suttogni, mire közelebb kellett hajolnom. – A postás nem régiben hagyott itt magának egy névtelen csomagot, amit az irodájába tettem. - Csomag? Ráadásul névtelenül? – Biztos egy titkos hódoló. – kacsintott, miután befejezte mondanivalóját. Megköszöntem az információt és siettem a lifthez, hogy minél előbb megtudjam, miféle ajándék vár rám.

Kilépve a liftből gyorsan szedtem a lábaimat az irodámig. Rányúltam a kilincsre, de előtte egy mély levegőt vettem, majd benyitottam. Kikerekedett szemekkel néztem az ajándékra. Lehetett ott vagy száz vörös rózsa. Gyorsan becsuktam az ajtót, hogy senki se lássa meg, majd kicsit közelebb mentem az asztalomon tornyosuló virágcsokrokhoz. Ez hihetetlen – gondoltam magamban. Mélyeket szippantottam a csodálatos virágillatból. 

- Árulj el mindent! Kit csavartál ennyire az ujjad köré, hogy ennyi vörös rózsát kaptál? – fordult felém vigyorogva kolléganőm, akivel már jó ideje egy irodában dolgozunk. – Még üzenetet is kaptál. – nyújtott felém egy borítékot.

A borítékon a nevem állt egy szívecskével. Nem tudtam biztosan, hogy ki akarom e bontani és elolvasni a levelet. Csak bambultam.

- Nyisd már ki, ne szarj be! – mondta vigyorogva a munkatársnőm.

- Hát jó!

Szép komótosan kinyitottam a borítékot, majd kihúztam belőle egy halványpiros kis cetlit, min ez állt: ,, Kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni. Érzek egy könnycseppet arcomon lefolyni. Ha megkérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanék: Hiányzol Nagyon!”

Kinek hiányozhatok ennyire, főleg, hogy névtelen küld ennyi virágot. Leültem a székembe és újra meg újra elolvastam a névtelen szerelmes üzenetet. Minden elolvasás után végig néztem a virágcsokrokon és gondolkoztam. Vajon kiküldhette? Kire tehettem ekkora benyomást, hogy virágokat küldözget nekem a munkahelyemre?