2014. június 4., szerda

18. Decemberi lángolás

Sziasztok!:)
Mostantól sűrűben fogom hozni a részeket, mert a szünet miatt sok lesz a szabadidőm.
Úgy gondoltam, hogy olyan 25-30 fejezetes lesz a blog, de még ki tudja?!
Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket!:)
Jó olvasást!:)

Ne mondd, csak tedd meg, én élvezni akarom, ne mond, hogy szeretsz, én érezni akarom!!!
 
                Reggel egy hideg fuvallatra ébredtem fel, ami végig száguldott az egész szobán. Szemeim – az elnehezedett szempilláim miatt – kínzó lassúsággal nyílottak ki. Egy hangos sóhaj közepette tértem igazán magamhoz. Elgondolkoztam a tegnap este történteken – a bulin, Niall-ön és az amnéziámon, hogy mindenkit idegennek véltem – mikor egy hideg kezet éreztem csupasz derekamon. Kissé megijedtem, de mélyebben felidéztem az elmúlt néhány óra eseményeit és rájöttem, hogy aggodalomra nincs semmi ok. Nem kell semmitől és senkitől se félnem. Átfordultam a másik oldalamra, ahol az édesen szunyokáló Nathan-nel találtam magam szemben. Gyengéden megsimogattam a párna által meggyúrt borostás arcát, majd tovább hallgattam szuszogását. Tény, ami tény, az idő megtette a hatását. Megférfiasodott. Az állán már előjöttek a pihés szőrszálak, ahogy a hasa alján is egy hosszú függőleges csíkban. Pociján látszanak az izmok által kialakított kockák és a kezén dudorodó bicepszek is. A haja formája is más lett. Eddig mindig le volt neki simítva, de most már felzselézve hordja, ami a gyengém lett az elmúlt időben. Mosolya és igéző szeme semmit sem változott a belső tulajdonságaival egyetemben.
                - Miért nézel? – szólalt meg hirtelen.
                - Hm… Csak bámullak. – elmosolyodtunk, de még mindig csukva voltak a szemei.
                - Ijesztő. – fintorodott el.
                - Romantikus. – kijelentésemre a feje alól kihúzta a párnát és az arcára tette, hogy ne lássam.
                - Hé!!! – vettem el a párnát tőle, mire megfogta a derekamat és egy mozdulattal fölém kerekedett.
                - El fogom rontani a pillanatot. – vigyora egyszeriben lehervadt és komolyság terült el az arcán.
                - Ne! Kérlek ne! – nyöszörögtem alatta, mert nem akartam, hogy elszálljon ez a meghitt pillanat.
                - Hé, nézz rám! – fordította maga felé a fejemet. – Megbántad a tegnap estét?
                - Azt bánnám, ha nem tettem volna meg… - kijelentésemre nem szólt semmit. Kezdtem egy kicsit megijedni, hogy ő másképp érez vagy esetleg megint egy éjszakára kellettem neki. – És te? Megbántad?
                - Ez volt életem legjobb döntése. – mosolygott rám, mire a hajába túrtam és magamhoz hoztam egy csókért.
                  A csókunk egyre szenvedélyesebb és szenvedélyesebb lett. A fejemben megszólalt a vészjelző csengő, így megálljt kellett parancsolnom magamnak. Nathan-t a vállainál fogva eltoltam magamtól, mire egy értetlen arckifejezéssel reagált tettemre.
              - Nem azt akarom, hogy csak szex legyen és semmi több. – magyaráztam miközben az arcát simogattam.
  - Hidd el, én sem. Sokkal többet akarok ennél. – elmosolyodtam szavai hallatán.
  - Akkor első sorban kezdhetnénk egy reggelivel. – dobtam fel az ötletet.
  - Tökéletes, akár csak te. – közelebb hajolt hozzám és az orromra adott egy puszit.
                Leszállt rólam és mellém feküdt, mire én felkeltem az ágyból és a gardrób felé vettem az irányt.
              - Ha nem kapsz magadra valamit, akkor a ruháid között teszlek magamévá. – először nem értettem, hogy mire célzott, de aztán rájöttem, hogy anyaszült meztelen vagyok.
               Gyors léptekkel bementem a ruhás szobába és becsuktam magam mögött az ajtót.
             - Egyet árulj el! – kiabált. – Ugye állati jó velem a szex?! – hangjából tisztán kilehetett érezni, hogy vigyorog közben.
                Én is elmosolyodtam mire neki dőltem a falnak és addig csúsztam lefelé, amíg a seggem le nem ért a földre. Beletúrtam a hajamba és hallgattam a szívverésemet. Ha most műszerrel megmérnék a pulzusomat, biztos, hogy elromolna a gép, mert hihetetlenül gyorsan kalapál a szívem.
                Elgondolkodtam… Még így se lehetek felhőtlenül boldog, mert mi van, ha ő neki ez túl gyors? Szex és szerelembe esés egy napon? Az éjszaka után sokkal mélyebb érzéseket táplálok iránta, de ha ő nem így érez?
                Elhessegettem a rossz gondolatokat a fejemből és már csak arra tudtam koncentrálni, hogy minél előbb felöltözzek és Nathan-nel legyek.
                Felöltözés után lementem a konyhába, mert nem találtam Nathan-t a szobámban. Beérve a helyisége megláttam a tűzhely előtt bűvészkedni póló nélkül és szürke melegítőgatyába, ami alól kilátszott a fekete boxer alsógatyája. Kis idő elteltével hátrafordult. Bizonyára hallotta a közelítő lépéseimet.
              - Öhm… Remélem nem gond. – mutatott a serpenyőre, amibe tükörtojás és bacon szeletek süldögéltek.
              - Te vagy minden lány álma. – vigyorodtam el.
              - Hm… - húzta fel a szemöldökét. – Általában ezt nem a konyhai tudásomra szokták mondani.
     Az étel elkészültével leültünk az asztalhoz és nagy étvággyal elfogyasztottuk a finom reggelit. Minden falatot megettem, ami a tányéromban volt. Jól lakottan dőltem hátra a széken és a hasamat kezdtem el simogatni.
  - Kérsz még valamit? – szólalt meg miután ő is megette a reggelijét.
  - Áááá! – nyögtem fel. – Tele vagyok… Most biztos, hogy híztam pár kilót. – simogattam még mindig a hasamat.
- Akár híztál, akár nem, nem látszik meg rajtad. – vezette végig rajtam a tekintetét.
- Ezt most vegyem bóknak? – mosolyodtam el.
- Akár. – kacsintott rám.
- Na? Mit csináljunk? – ültünk le a kanapéra reggeli után.
- Elmehetnénk sétálni, moziba vagy kajálni, habár reggeli után nem hiszem, hogy erre esne a választás… - sorolgatta az ötleteit. – De akármi is legyen a választás, a holnap estédet tedd szabaddá. – értetlenül néztem rá, mire kacsintott egyet és tovább beszélgettünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése