2014. június 16., hétfő

22. A bosszú mestere



 Sziasztok!:)
Már csak 3 rész van hátra a blogból és az epilógus.
Rövid lett ez a rész, de eseménnyel teli.
Remélem tetszett! :)

Írói szemszög:
Pár napi lapban és az interneten különböző oldalakon megjelent egy cikk, melyben olyan állítás született, hogy Niall Horan, a One Direction nevezetű banda egyik tagja homoszexuális. Ezt a tényt se megerősíteni nem erősítette még meg, de nem is tagadta. Az elmúlt időben úgy tűnt, hogy April Sandford-dal került valamilyen viszonyba, de a lány új kapcsolatot teremtett egy másik brit banda egy tagjával, azaz Nathan Sykes-szal, aminek a vége a szakítás lett.
- Niall, te vagy az? – szólt bele a telefonba Perrie.
- Igen, én vagyok az. Egy fontos dologról kell beszélnünk. – járkált fel-alá a szobában. – Biztos láttad a mai újságot, amiben melegnek nyilvánítanak. Arra gondoltam, hogy ha találkoztok April-lel, akkor szólhatnál neki pár szót az érdekemben.
- Na várj! – gondolkozott el a lány. – April most nem nálad van?
- De, csak ki van még bukva a Nathan-nel való szakításon, így nem ronthatok hozzá, hogy legyen a barátnőm, mert elindultak a pletykák. De azt az egyet biztoson tudom, hogy amit Nathan April-lel művelt, azért megfizet. – szorította ökölbe a kezét.
- Nyugodj le Niall! Majd akkor beszélek vele. De, ami a legfontosabb semmi butaságot ne csinálj! – pár mondatot még beszéltek, aztán elköszöntek egymástól.
April mobilja egy percre se csöndesült el. Nathan bombázta telefonhívásokkal és üzenetekkel. Mivel a lány nem vette fel, mikor hívták, így bekapcsolt az üzenetrögzítője:

,,Szia April! Már megint én vagyok az, Nathan. Bocsáss meg nekem, kérlek. Az is elég nagy fájdalom, hogy nem lehetünk együtt, de az még nagyobb, hogy haragban váltunk el. Kérlek, beszéljük! Még egyszer nagyon sajnálom és, hogy csak tudd, nagyon szeretlek! Nathan.”

,,Oké… Felfogtam… Nem akarsz velem beszélni, amit meg is értek. Csak egyet kérek tőled! Beszéljük meg a dolgot! Tudom, hogy nem fogsz megbocsájtani és újra a karjaimba ugorni, de akkor legalább maradjunk barátok! Nem akarlak ugyan úgy elveszíteni, mint pár évvel ezelőtt. Te vagy az igazi szerelemem. Kérlek! Csak adj egy esélyt!”

Annyira elegem van már Nathan-ből, gondolta magában Niall. April miután felébredt az édes álomból megreggelizett a fiúval és a már megszáradt előző napi ruháját felvette. Délelőtt, olyan tíz óra körül megkezdődött a telefonálgatás. Niall-nek már a feje bele sajdult a telefon nem nyugvó hangjától. A lány inkább levette a hangerőt a mobilkészülékéről és egy kártya partiba hívta a fiút. A játék közben a lánynak megakadt a szeme az aznapi újságon.
- Mi jót írnak benne? – kérdezte és már nyúlt is volna a papírért, hogy megnézze alaposabban a főoldalt.
- Áh, semmi különöst. – tagadta le Niall, hogy ő van a főoldalon. – Egy-két pletyka, időjárás… Tudod a szokásos. – füllentett.
- Oh! Hadd nézzem meg az időjárási híreket, mert már elegem van ebből a bezártságból. Remélem, lassan elmúlik a hóvihar és járható lesz az egész város. Na, meg persze az áram is visszajöhetne. – nyúlt újra az újság felé, de Niall megfogta azt és elhajította jó messzire.
A lány csak csodálkozni tudott a fiú bunkóságán. Miért nem hagyja, hogy megnézzem azt a fránya újságot? Gondolta magában April. Pár perc múlva túl lépett a dolgon és folytatták a kártyázást…
Teltek-múltak a napok… Nathan abbahagyta az állandó telefonálgatást és túltette magát a dolgokon, amennyire csak tudtam, de legbelül nagyon fájtak neki a történtek. Lassan közeledett a Karácsony, ezért ő is, mint mindenki más a szeretetteivel, a családjával képzelte el az ünnepet. A bőröndjébe összepakolta a dolgait és már ment is ki a repülőtérre. Az elmúlt időszakban nem tartózkodott Angliában, mert egy fontos koncert közbe jött neki. A Hong Kong-i repülőtéren zavartalanul sétálgatott, miközben pár egyenruhás rendőr oda ment hozzá és kérdőre fogták.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése